metán A: 1877 methanhoz, methanból (ÉrtTermTud. 8/7.: 6); 1896 Metán (methan) (PallasLex.) J: ’a szén és a hidrogén egyik vegyülete (CH₄) | Methan’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Methan; ang. methane; fr. méthane; stb.: ’metán’. Az angolból terjedt el [tudatos szóalkotás a meth- alakból, a kémiai szaknyelvben gyakori -an(e) képzővel]. A tő forrása: gör. μέϑυ ’bor, tkp. erjedt ital’. Az alaktanához vö. bután ’butángáz’ (1893: PallasLex.); propán ’propángáz’ (1897: PallasLex.); stb. ⇒⌂ A magyarba elsősorban a németből került át.