meteorológia A: 1806 Meteorologia (NSz.); 1894 meteorológiai [sz.] (NSz.) J: ’légkörtan | Meteorologie’
meteorológus A: 1809/ Meteorologusoknak (NSz.); 1865 meteorolog [es. nem m.] (Babos: KözhSzt. meteor a.); 1907 meteorolog (NSz.); 1910 meteorológus (Kursinszky: LatJsz.) J: ’meteorológiával foglalkozó szakember | Meteorologe’
Latin jövevényszók. | ≡ Lat. (ú.), (h.) meteorologia ’időjárás-előrejelzés’ [< gör. μετεωϱολογία ’a légköri jelenségek és az égitestek tudománya’, a gör. μετέωϱον ’csillagászati, légköri jelenség’ + gör. λογία ’tanítás; tudomány’ alapján] | lat. (ú.), (h.) meteorologus ’meteorológus’ [< gör. μετεωϱολόγος ’a légköri jelenségek kutatója’]. ≋ Megfelelői: ném. Meteorologie, Meteorologe; fr. météorologie, météorologue; stb.: ’meteorológia’, ’meteorológus’. ⌂ A meteorológus szóvégi s-éhez vö. →ámbitus, →glóbus stb.; a meteorológ változat német vagy francia hatásra utal.