merre A: 1595 Melyre (Ver. 85.); 1604 Merre (Szenczi Molnár: Dict.); 1604 Merré (Szenczi Molnár: Dict. Qua a.); 1772/ mere (NSz.); 1788 Mérre (MNy. 5: 286); 1810 k. meere, Mejre (MNy. 61: 105); 1831 Mörre (NSz.); nyj. mőrë (MTsz.) J: 1 1595 ’melyik irányba?; hová? | in welche Richtung?; wohin?’ # (↑); 2 [vala~ is] 1596 ’bármerre | wohin immer’ (NySz.); 3 [főleg a~] 1683 ’amerre 〈vonatkozó névmásként〉 | wohin 〈als Rel〉’ (Thaly: Adal. 1: 154); 4 1844 ’hol?; melyik irányba? | wo?; in welcher Richtung?’ # (NSz.)

merről A: 1787 merrǘl (NSz.); 1803/ Merűl (NSz.); 1826/ Merröl (NSz.); 1859 mörrül (NSz.); 1883 merről (NSz.); nyj. mérű, mőrül (ÚMTsz.) J: 1 1787 ’melyik irányból?; honnan? | aus welcher Richtung?; woher?’ (↑); 2 1826/ ’ahonnan | woher, von wo 〈als Rel〉’ (↑)

Megszilárdult ragos alakulatok. |  ⌂  A →mely ’melyik irány?, melyik hely?’ szóból -re szublatívuszraggal, ill. -ről delatívuszraggal keletkezett. – A merre az eredeti melyre változatból jött létre ly > l depalatalizálódással és lr > rr hasonulással, esetleg az arra (→az¹), erre (→ez¹) hatására. A 3. jelentés korábbi megnevezése névutós szerkezettel: valamely felé ’ahová, amelyik irányba ‹vonatkozó névmásként›’  (1551: LevT. 1: 85). – A merről feltehetőleg a merre analógiájára, az arra : arról, erre : erről mintájára jött létre.

☞ TESz.; NyK. 78: 287; EWUng.→ mely