mer¹ A: 1340 Wyzmereu [sz.] [hn.] (OklSz.); 1416 u./¹ mèreh [sz.] (BécsiK. 263); 1598 mériék (Baranyai Decsi: Adag. 101) J: ’folyékony v. szóródó anyagból vmennyit kivesz | schöpfen’ # Sz: merül 1372 u./ ? merewluen (JókK. 156) | merülés 1372 u./ merewleſtew[l] (JókK. 151) | merít 1416 u./¹ (↑) | kimeríthetetlen 1506 ky mereythhetetlen (WinklK. 264)

Örökség az ugor korból. |  ≡  Vog.  (KL.) marėχt- ’ismételten merít’; osztj.  (J.) mȧ̆rət- ’alámerít’, (DN.) mĕrət- ’merít, márt, bemerít’ [ugor *märɜ- ’alámerít’; a veláris párhuzamossághoz vö. →márt].  ⌂  A merül származékszó ’lemerít’ > ’egy folyadékban elmerül’ jelentésváltozása metonimikusan keletkezett. A merít származékszó az ugyanolyan jelentésű alapszót valamelyest kiszorította.

☞ NyK. 54: 259; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ márt, merengUN UEW. № 1805