mené A: 1519 k. Meńe, mine (DebrK. 338, 349); 1531 menee, mennee, mennye (ÉrsK. 453, 449, 517) J: ’mihelyt | sobald’

Megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A më- (amely a →mi² tőváltozata) alakból keletkezett -né határozóraggal (-n lokatívuszrag + helyrag). Ugyanolyan szerkezetű, mint a →mennyi; a szóvég még eredeti funkciójában fordul elő. Eredetileg egy helyhatározószó volt; a jelentésfejlődéséhez vö. →itt, →ott stb.

NyK. 40: 319; NytudÉrt. 23: 136; TESz.; EWUng. mennyi, mi²