menyhal A: 1395 k. mench hal (BesztSzj. 301.); 1405 k. men hal (SchlSzj. 800.); 1493 menyhal (OklSz.); 1783 menny-hal (NSz.); 1788 ményhalak (NSz.); 1805 mënyhal (NSz.); nyj. méhhalat (ÚMTsz.) J: ’a tőkehallal egy családba tartozó ragadozó hal | Quappe 〈Fisch〉 (Lota lota)’
Összetett szó. | ⌂ A meny (↑) + →hal² tagokból keletkezett, tautologikus összetétellel. Az előtag valamelyik szláv nyelvből származik; vö. szbhv. (N.) manj; szlk. mieň; or. (N.) мень, мен; stb.: ’menyhal, ebihal’ [tisztázatlan eredetű]. – Az összetétel létrejöttében közrejátszhatott a →meny szóval való homonímia elkerülésének szándéka. – Hasonló tautologikus összetételek ugyanezzel az utótaggal: →gobhal, →lepényhal. Egyes változatok a →méh¹, →méh², →menny hatására keletkezhettek.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 335; TESz.; MNy. 75: 209; EWUng.→ hal²