menten A: 1531 k. Menten (MKsz. 1984: 232); 1577 k. meͦntheͦn (OrvK. 281) J: ’azonnal, rögtön | sofort’
mentést † A: 1591 Mentést [?✐] (NySz.); 1595 mentest (MNy. 63: 93) J: ’azonnal, rögtön | sofort’
Megszilárdult ragos alakulatok. | ⌂ A mën- (a →megy tőváltozata) alakból keletkezett -t (befejezett) melléknévi igenévképzővel és -n, ill. -st módhatározóraggal; vö. →bizton, folyton (→folyik), ill. →képest, megest (→megint) stb. A mentést alak a fogvást (→fogva), nézvést (→nézve) stb. analógiájára keletkezett. – Hasonló jelentésváltozáshoz vö. mindjárt (→mind-). – A (R.) menten ’vezető, eljutó, távozó’ (16. sz. második fele: MNy. 60: 106) még tartalmazza a mën- tőváltozat eredeti jelentéstét.
☞ Klemm: TMondt. 189; TESz.; EWUng.→ megy¹