mente ∆ A: 1543 menteth (OklSz.); 1770 k. méntét (NSz.); 1805 mënte (NSz.) J: ’prémezett (rövid) felsőkabát; posztóval bevont báránybőrből készült rövid kabát | pelzverbrämter (kurzer) Mantel; mit Tuch überzogene Jacke aus Lammfell’
Vándorszó. | ≡ Ném. Mantel, (kfn.) mentelin; fr. manteau, (ófr.) mentill, me͂tẹ, mènté; ol. mantello; szln. ménten; or. ментеня; stb.: ’(ujjatlan, rövid) köpönyeg, köpeny’. Vö. még lat. mantellum ’burkolat, köpönyeg, takaró, fedél’ [< lat. mantus ’rövid kabát’]. ⌂ Az átadó nyelv bizonytalan, esetleg az ófrancia lehet. A szóvég keletkezésmódja tisztázatlan. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. (R.) menta ’rövid kabát’; rom. (N.) mintíe ’felsőkabát’.