szócikk megosztása

menta A: 1395 k. manta (BesztSzj. 367.); 1405 k. menta (SchlSzj. 871.); 1470 k. Kwͤ ͤMinta (CasGl. 19.); 1519 meentaath (JordK. 428); nyj. mënta (Bálint: SzegSz.) J: ’az ajakosok családjába tartozó, rendszerint lila virágú, jellegzetes illatú növény | Minze (Mentha)’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. ment(h)a, mintha ’menta’ [< gör. μίνϑα, μίνϑη ’ua.’].  ≋  Megfelelői: ném. Minze; fr. menthe; stb.: ’menta’.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 887; TESz.; EWUng.→ fodormenta, ló-, mentol