ment¹ A: 12. sz. vége/ mente (HB.); 1416 u./¹ ki mèntet (BécsiK. 133); 1654 mensegire [sz.] (MNy. 69: 111) J: 1 12. sz. vége/ ’bajból, veszélyből kiszabadít; óv | retten, befreien; hüten, wahren’ # (↑); 2 [ ~i magát] 1372 u./ ’elmenekül, megszökik | entfliehen’ (JókK. 12); 3 1372 u./ ? ’(vád ellen) véd; mentségére szolgál vkinek | verteidigen, entschuldigen’ # (JókK. 119), 1416 u./² ’ua.’ (MünchK. 73rb); 4 [föl~] 1807 ’kötelezettség alól felold, mentesít | freisprechen, entlasten’ (NSz.) Sz: mentő 1319 ? Menteu [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 675); 1544 mentű ‹foly mn-i igenév› (RMKT. 2: 287); [ ~ők többes szám] 1835 ’felszabadító, megmentő 〈tárgy is〉 | Befreier 〈auch Sache〉’ (NSz.); [ ~ők többes szám] 1892 ’életmentő segítséget nyújtó, gyors betegszállítást lebonyolító intézmény neveként | Rettungsdienst’ (NSz.) | mentség 1372 u./ mentſege ’igazolás, vmiből való kimentés | Entschuldigung’ (JókK. 119) | menthetetlen 1519 k. maga menthetetleno̗k (DebrK. 108) | mentegetőzik 1806/ mentegetőzések [sz.] (NSz.)

Származékszó. |  ⌂  A →menik-ből -t műveltető igeképzővel keletkezett. Főleg különböző igekötőkkel (→ki², →meg¹ stb.) használatos. A magyar mentőszolgálatot 1887-ben alapították, a mentő ma leginkább a mentőkocsi ’mentőautó’  (1897: NSz.), mentőautó ’ua.’  (1926: NSz.) összetételekben fordul elő.  ⌂⇒  A magyarból: rom. mîntui ’megment, megóv, őriz’; szbhv.  (Kaj) mentovati ’megment, megszabadít’.

☞ TESz.; EWUng.→ menik, mentsvárUN UEW. № 529