megy² × A: 1367 ? Meges [sz.] [szn.] (OklSz. mëggyes a.); 16. sz. megében (MNy. 54: 532); 1867 megy (Ballagi M.: MNyTSz.); nyj. mëgyibe (Nyr. 3: 473); meggy (MNy. 54: 531); mödzsö (Imre: FelsSz.) J: ’kanca, tehén stb. nemi szerve | Geschlechtsorgan der Stute, der Kuh usw.’

Ismeretlen eredetű. |  ⚠  A →mög szóból való magyarázata kevésbé valószínű, de a két szó később összekeveredhetett.

MNy. 54: 531; EWUng.