markíroz ∆ A: 1802 márkirozásnak [sz.] (NSz.); 1837 markírozó [sz.] (NSz.); 1890 majgérozzák (NSz.) J: 1 1802 ’kiemel, hangsúlyoz | hervorheben, betonen’ (↑); 2 1837 ’jelez, érzékeltet | andeuten’ (↑); 3 1844 ’jelöl, jellemez; megjelöl, jellel ellát | charakterisieren; mit einem Zeichen versehen’ (NSz.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. markieren ’jellel ellát, kihangsúlyoz; sejtet, jelez, utal’; stb. [< fr. marquer ’megjelöl, jelzéssel ellát’]. ≋ Megfelelői: szbhv. markirati ’megjelöl, jelöléssel ellát’; cseh (N.) markýrovat ’színlel, tettet’; stb. ∼ Idetartozik: demarkációs ’sérült, elhalt kötőszövetből elvezethető ‹folyam, folyó, áramlás›’ (1912: RévaiLex. 5: 414); ’ellenséges felek közt fegyverszünet alkalmával kijelölt ideiglenes ‹határvonal›’ (1922: Nyr. 51: 48); a nemzetközi megfelelőkhöz vö. ném. Demarkation; fr. démarcation; stb.: ’határ, határrögzítés’.