margó A: 1570 margoiara (Nyr. 94: 231) J: ’üres hely a papírlap szélén, lapszél | freibleibender Rand des Papierbogens’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. margo ’szél, perem; elhatárolás, korlátozás’ [indoeurópai eredetű; vö. óész. germ. mǫrk ’erdő a határon’; gót marka ’határszél, mezsgye; határ’; stb.]. ≋ Megfelelői: ném. Marge ’szél, perem, szegély ‹papírlapé›; értékkülönbözet’; fr. marge ’ua.; szabad tér, játéktér, mozgástér’; stb.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ márka², márki, mars, morkoláb¹, stájer