mandátum A: 1510 mandatum (MargL. 6v); 1637 Mandatomba(n) (MNy. 69: 111); 1870 mandátum (NSz.) J: 1 1510 ’parancs, megbízás | Gebot, Befehl, Auftrag’ (↑); 2 1559 ’(írott, írásbeli) rendelet, utasítás | (schriftlicher) Erlass’ (MNy. 88: 510); 3 1865 ’(képviselői) megbízatás; megbízólevél | Mandat (eines Abgeordneten); Mandatsbrief’ (Babos: KözhSzt. mandatarius a.); 4 1941 ’〈az I. világháború után〉 a Népszövetségtől kapott megbízatás alapján kormányzott terület | Mandatsgebiet’ (Kelemen B.: MNMSz. Mandat a.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. mandatum ’parancs, utasítás, megbízás’ [< lat. mandare ’kézbesít, átad; megbíz, rábíz vkire vmit’]. ≋ Megfelelői: ném. Mandat; fr. mandat; stb.: ’küldetés, megbízás ‹jog, politika›; rábízott terület’. ⌂ A szó ma csak a 3. jelentésben használatos, amely valószínűleg német hatásra keletkezett. A 4. jelentéshez vö. a francia és német megfelelőket.