major¹ × [4] A: 1330 Kunchspan Maiura [hn.] (MNy. 10: 236); 1332 moyur (OklSz.); 1359 Moyorhele [hn.] (OklSz.); 1364 Mayor (OklSz.); 1418 Mayer [hn.] (OklSz.); 1533 maer (Murm. 2380.) J: 1 1330 ’nagyobb gazdaságnak a határban levő része a gazdasági épületekkel és lakóházakkal | Meierhof’ (); 2 1363/ ’majorosgazda | Meier’ (OklSz.); 3 1533 ’községi bíró, falubíró | Schultheiß’ (); 4 1604 ’főjuhász | Oberschäfer’ (MNy. 80: 254)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn. baj.-osztr.) meier, maier ’gazda, a földesúr által megbízott jószágigazgató’, mair ’majorság, gazdaság’, – ném. Meier ’jószágigazgató, egy telek bérlője’ [< lat. maior ’(a szolgák) elöljárója’ < lat. maior domus ’ua.’]. Vö. még ném.  (D.) Mayer, Mair [családnév] és [hn.].  ≋  Megfelelői: szbhv. majer ’majorság, gazdaság’; szln. majar, majer ’majorosgazda, intéző’.  ⇒⌂  A szó valószínűleg a ciszterciták közvezítésével – akik 1195-től Alsó-Ausztriából Nyugat-Magyarországra jöttek – került a magyarba.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. majur ’majorság, gazdaság’.

TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng. dóm, mágnás, majorság