majolika A: 1788 Majolika (NSz.) J: ’ónmázzal bevont, égetett cserépedény | Majolika’
Olasz (É.) jövevényszó, esetleg a németből is jöhetett. | ≡ Ol. (mant.) maiolica, (bol.) majolica ’egy fajta fazekasagyag; abból készített edény’; – vö még ném. Majolika ’ua.’. Az olaszban a (R.) Maiorica [hn.], Maiorca [hn.] ’‹Baleár-szigetek legnagyobbika›’ szóra megy vissza [< lat. (kés.) Maiorica [hn.] ’ua.’]. Vö. sp. Mallorca [hn.] ’ua.’. ≋ Megfelelői: ném. Majolika; fr. majolique; stb.: ’majolika’.
☞ TESz.; EWUng.→ major²