mahomet × A: 1861 Mahomet (SzépirodFigy. 1861. aug. 1.: 610); 1872 mahumed (Nyr. 1: 136); 1882 mahomet-ember (NSz.); nyj. mohamëd (ÚMTsz.) J: ’ormótlanul nagy testű, nagydarab 〈ember〉 | robust’
Köznévvé vált tulajdonnév. | ⌂ A magyar Mohamed [szn.]-ből jött létre; vö. 1559 Machumet [szn.] (Székely I.: Krón. 127a); 1856/ Mohamed [szn.] (NSz.) [< oszm. Mohammed [szn.] < arab Muḥammad [szn.] tkp. ’a dicsőített’; az iszlám alapítójának nevéből]. ⌂ A jelentés a hasonló hangzású →behemót hatására keletkezhetett. Az arab személynév köznevesüléséhez vö. ang. mammet, maumet ’bálvány’, (N.) ’‹lekicsinylés, lebecsülés kifejezésére›’; or. (N.) магомéт ’‹mint szitokszó, káromkodás›’.
☞ ALH. 7: 183; TESz.; EWUng.→ mohamedán