szócikk megosztása

magvaváló A: 1667 magva váló (Lippay: PosoniK. 3: 15); 1753 magvaváló (NSz.); 1802 magba váló (NSz.) J: ’(csonthéjas) magjától elváló húsú 〈gyümölcs〉 | steinlösend 〈Frucht〉’

Összetett szó. |  ⌂  Az E/3. személyű birtokos személyjelet tartalmazó magva (→mag) + váló ’elváló, szétváló’ (< →válik) alakból keletkezett alanyi alárendeléssel. Olyan szószerkezetben jött létre, mint a a szilva magva váló ’a szilva magja elváló’. A magbaváló változat népetimológiával keletkezett.

☞ MNy. 28: 236; TESz.; EWUng.→ mag, válik