lükött × A: 1395 k. liketh (BesztSzj. 473.); 1405 k. lwkuth (SchlSzj. 1000.); 1898 lüköttet (Ethn. 9: 69) J: ’köles | Hirse (Panicum)’

Bizonytalan eredetű, talán származékszó szófajváltásának eredménye. |  ⌂  Főnevesült befejezett melléknévi igenév lehet -tt képzővel a →lök ige lük ’‹kását› tör’ változatából. A magyarázat nehézsége, hogy a feltételezett alapszó a megfelelő jelentésben sokkal későbbről adatolható, mint a lükött.

NNyv. 3: 127; TESz.; EWUng. lök