lükög × A: 1655 luͤkkoͤgoͤ [sz.] (NySz.); 1762 lükögnek (NSz.); 1792 lökög (Baróti Szabó: KisdedSz. Lükögni a.) J: ’pulzál, lüktet; mozog, mozdul | schlagen, pulsieren; sich bewegen’

lüktet A: 1690/ lügtet (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 299); 1755 luͤktetvén [sz.] (NSz.); 1791 löktet (NSz.); 1801 lǘttetö́ [sz.] (NSz.) J: 1 1690/ ’ritmikusan ver, pulzál, dobog | schlagen, pochen, pulsieren’ # (); 2 1755 ’lötyög, mozog | schlottern’ (); 3 1791 ’okozza, hogy vmi lüktessen, verjen 〈vér, szív〉 | pulsieren machen’ (NSz.); 4 1816 ’megy; sántít | gehen; hinken’ (NSz.); 5 1846 ’lök, taszít | schleudern, stoßen’ (NSz.)

Származékszók. |  ⌂  A →lök ige lük változatából keletkeztek -g gyakorító, ill. -tet gyakorító-műveltető képzővel; az utóbbihoz vö. →baktat.  ∼  Ugyanennek az alapszónak a mozzanatos képzős származéka a (N.) lükken ’üt, egyet ver ‹szív›; hirtelen megjelenik’  (1839: NSz.).  ⊚  A lükög és a lükken erdélyi nyelvjárási szavak.

D. Bartha: Szóképz. 45; TESz. lüktet a.; EWUng. lök