lúd A: 1211 Ludos [sz.] [hn.] (OklSz.); 1395 k. lud (BesztSzj. 1183.) J: 1 1211 ’liba; vadliba | Gans; Wildgans’ # (↑); 2 1736 ’egy fajta játék | Art Spiel’ (MonÍrók. 11: 430); 3 1787 ? ’buta személy | dumme Person’ (NSz.), 1841 ’ua.’ (NSz.) Sz: ludas 1211 [hn.] ’ludakat birtokló | Gänse besitzend’ (↑)
Örökség a finnugor korból. | ≡ Vog. (T.) lōnt ’liba’; osztj. (V.) lɔnt ’ua.’; cser. (KH.) lə̂δə̂ ’kacsa’; ? finn lintu ’madár’; lp. (norv.) lǫďde ’ua.’ [fgr. *lunta ’vadliba’ vagy ’madár’]. ⌂ A fgr. *nt > m. d hangváltozáshoz vö. →fed, →ideg stb. A 2. jelentéshez vö. →csirke, a 3.-hoz vö. →liba.
☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ gór-, ludas, lúdtalpUN UEW. № 497