lök A: 1138/ Lukeu [sz.] [szn.] (MNy. 32: 56); 1211 Leke [sz.] [szn.] (PRT. 10: 510); 1585 loͤkoͤ [sz.] (Cal. 497); nyj. lëgdës [k-d] [sz.] (Nyatl. lökdös a.) J: 1 1138/ ’dob, hajít | werfen’ (); 2 1723 ’ritmust kiver 〈táncban, énekben〉 | den Takt schlagen 〈beim Tanz, Singen usw.〉’ (MNy. 3: 426); 3 1792 ’taszít | stoßen’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.); 4 1832 ’döf, szúr | stechen’ (Kreszn.); 5 1832 ’összetör | zerstoßen’ (Kreszn.) Sz: lökdös 1796 lökdöstem [sz.] (MNy. 71: 121) | lököd 1808 Löködni [sz.] (Sándor I.: Toldalék) | löket 1865 löket ’lökés | Stoß’ (CzF.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (P.) lǟk- ’felrak ‹tűzifát›’; osztj.  (DN.) lŏkemə- ’tol, lök’; finn lykkää- ’ua.’ [fgr. *likkä- vagy *lükkä-: ’tol, lök’].  ⌂  A szó belseji *kk > m. k hangváltozáshoz vö. →akaszt, →fakad stb. A magyar ige közszóként hosszú ideig csak a nyelvjárásokban élt. Az 1–4. jelentés mindegyike örökség lehet.

FUF. 32: 237; TESz.; MSzFE.; EWUng. lükő, lükög, lüköttUN UEW. № 485