lóbál A: 1783 lóbálóji [sz.] (NSz.); 1796 lóbbálja (NSz.); nyj. lombál (ÚMTsz.) J: 1 1783 ’taszít, lök, vet | stoßen, werfen’ (↑); 2 1792 ’himbál | schaukeln, schwenken’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.)
lóbáz A: 1823 lóbázni [sz.] (Márton J.: MNSz.–NMSz. Umschwingen a.); 1891 lóbbáztam (NSz.) J: ’lóbál | schaukeln, schwenken’
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A tő a →lóg szócsaládjának tövével azonos. A végződés gyakorító képző; vö. →himbál, kiabál (→kiált) stb. A nyelvjárási változat szó belseji m-je szervetlen járulékhang. ∼ Ugyanebből a tőből való a játszi képzőjű (N.) lóbita ’hinta’ (1819: NyF. 76: 53), ’lógó, fityegő dísz, cafrang’ (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 507). Valószínűleg ebből képződtek a következő, szintén népnyelvi származékszavak: lóbitáz ’himbálódik; himbál’ (1844: NSz.); lóbitál ’himbál, lóbál’ (1846: NSz.).
☞ Nyr. 32: 469; NyK. 51: 165; TESz.; EWUng.→ lóg, lót-futUN UEW. № 492