lét A: 1292–1297 Lethus [sz.] [szn.] (ÓMOlv. 109); 1416 u./¹ élo̗ letemèt (BécsiK. 254); 1416 u./² lėtėt (MünchK. 77ra); 1508 lo̗tto̗ket (NádK. 75); 1610 liteliben [sz.] (OklSz.) J: 1 1292–1297 ? ’szülött, ivadék | Sprößling’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 1416 u./² ’létezés, mivolt; állapot | Dasein; Zustand’ # (↑); 3 1416 u./² ’születés; keletkezés | Geburt; Ursprung’ (MünchK. 40vb); 4 [birtokos személyjellel] 1495 e. ’vmivé válás | Werden zu etw’ (GuaryK. 44); 5 [birtokos személyjellel] 1526 ’vhol tartózkodás | Aufenthalt’ (SzékK. 80); 6 1826 ’a tudattól függetlenül létező valóság | Existenz, Realität’ (NSz.) Sz: létel 1416 u./ letèle ’létezés | Sein’ (BécsiK. 201) | létesít 1792 létesíteni [sz.] (Nyr. 3: 409) | létesül 1792 létesülni [sz.] (Nyr. 3: 409) | létezik 1804 létezik (Nyr. 42: 79)

Származékszó. |  ⌂  A →lesz lë- tőváltozatából keletkezett -t névszóképzővel; vö. ét (→eszik), tét (→tesz) stb. A jelentések az alapszó jelentéséből alakultak ki.  ⌘  A 6. jelentés a nyelvújítás korában keletkezett filozófiai szakszóként.

☞ TESz.; EWUng.→ fenn-, jelenlét, lesz, lét-UN UEW. № 470