lépcső [6] A: 1604 Lépczoͤ (Szenczi Molnár: Dict.); 1778 léptzéje (NySz.); 1834/ lépcsején (NSz.); 1841 lépső (NSz.); nyj. lípcső (Nyatl.) J: 1 1604 ’grádics; lépcsőfok | Treppe; Stufe’ # (↑); 2 1900 ’víz duzzasztására gátakkal, zsilipekkel alkotott terasz | Staustufe’ (Acsády: MűszSz. Stufenwehr a.); 3 1958 ’rakéta leválasztható része | Raketenstufe’ (NSz.)

Belső keletkezésű, de keletkezésmódja bizonytalan. |  ⌂  A →lép¹ ige -cső névszóképzős számazéka lehet, amely a →furcsa, →hágcsó stb. analógiájára keletkezhetett. De az is lehetséges, hogy egy relatív fiktív tövű származékszóból jött létre szófajváltással. Ebben az esetben -ő képzős főnevesült melléknévi igenév lehet. A relatív tő -s gyakorító képzővel keletkezhetett a →lép¹ szóból; vö. →keres, →olvas stb. A relatív tőhöz vö. lépcsel  (1585: SzT. általlépcsel a.); lépecskél  (1570: NySz.): ’lép(ked)’.  ≁  A (R.) lépcső ’lepedő’  (1708: Pápai Páriz: Dict.) a →lep szócsaládjába tartozik.

☞ TESz.; EWUng.→ lép¹