lép A: 1319 ? Lepes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1490 k. lepes meeʒ [sz.] (NagyvGl. 109.); 1528 Léépes [sz.] (SzékK. 122) J: ’a méhek viaszépítménye, amelybe a mézet gyűjtik | Wabe’

Belső keletkezésű, valószínűleg szóhasadás. |  ⌂  A →lep főnévből alakult ki. A jelentésfejlődés mozzanatai ’fedél, tok’ > ’tábla, lap’ > ’viaszlemez, lépsejt’ lehettek. Ezt a jelentésfejlődést támasztja alá a (N.) lepet ’nagy felületű, schicht- od. tafelartig Haftendes bzw. sich von einer Oberfläche Ablösendes; viaszlemez, méhsejt’, amely a →lep ’befed’ ige származéka; vö. még (N.) lepetös ’lépes méz’. Hasonló szemlélethez vö. ném. Scheibe ’kerek lap, tábla; lépes méz’; cseh plástev ’lap, réteg; lépes méz’; stb.

NytudÉrt. 71: 44; TESz.; EWUng. lep