lép² A: 1319 ? Lepes [sz.] [szn.] (OklSz.); 1405 k. lep (SchlSzj. 429.) J: ’a hasüregben levő vérképző szerv | Milz’ #

Örökség a finnugor, esetleg az uráli korból. |  ≡  Vö. ? osztj.  (Kaz.) ʌepətne; zürj.  (Sz.) lop; votj.  (Sz.), (K.) lup; cser.  (KH.) lepə; ? lp.  (norv.) dađ’ve; jur. rapśā, ʌapśā: ’lép’ [feltehetőleg fgr. (? uráli) *läppɜ ’ua.’].  ⌂  A szó belseji *pp > m. p változáshoz vö. →lép¹, →szép stb.

Szinnyei: NyH.; TESz.; MSzFE. lép¹ a.; EWUng. lépfeneUN UEW. № 467