légely × A: 1454 ? Negelwelgh [hn.] (MNy. 10: 235); 1464 negel (Nyr. 43: 21); 1519 neghely (JordK. 584); 1527 negoͤlben (ÉrdyK. 472); 1539 Nyegel (KL. 175.); 1576 légelek [?] (MNy. 64: 232); 1594 legeölli [□] (OklSz.); 1604 Legely (Szenczi Molnár: Dict.); 1643 ieghell (MNy. 10: 369); 1647 Légely (NySz.); 1799 Légej (NSz.); nyj. légëj (MTsz.); légör (ÚMTsz.) J: ’hordó; csobolyó | Faß; Tragfäßchen’

Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) lâgel, lêgel ’kis hordó’, (h. kor. úfn.) legel, (szász E.) lēgəl ’(tölgyfa)hordó; hordozható kis faedény’, – ném. Lägel ’ovális fenekű, hordozható faedény, hordó; aratók ivóedénye; stb.’ [< lat. lagona, laguna ’szűk nyakú, öblös palack’ < gör. λάγυνος ’ua.’].  ≋  Megfelelői: szbhv.  (N.) làgav ’hordó’; le.  (R.) łagiew ’kis hordó’; stb.  ⇒⌂  A légely szóföldrajzi elterjedése arra utal, hogy a szó az erdélyi szászok közvetítésével került a magyarba.  ⌂  A szó eleji n és a szóvégi r elhasonulással, a szó eleji j esetleg az l palatalizálódásával keletkezett.

TESz.; EWUng.