lábító × A: 1470 labiton (SermDom. 2: 277); 1604 Lábto (Szenczi Molnár: Dict.); 1758 Labitto (HOklSzj. 53); 1809 Lábbító (NSz.); nyj. lábitu (Nyatl. nyomdokó a.) J: 1 1470 ’létra, hágcsó | Leiter’ (↑); 2 1758 ’pedál; a munkapadnak az a része, ahová a láb feszül, támaszkodik | Pedal; Tritt(brett)’ (↑); 3 1784 ’láb alá való zsámoly | Fußschemel’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 50)
Szófajváltással keletkezett egy relatív fiktív tő származékából. | ⌂ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév. A relatív tő a →láb-ból keletkezett -ít műveltető igeképzővel; vö. szégyenít (→szégyen), világít (→világ). A lábtó alak az eredeti kétszótagos változatból a második nyílt szótagban lezajlott hangzókieséssel és hasonulással keletkezett.
☞ TESz.; EWUng.→ láb