lutheránus A: 1562/ Luteranossokis (MNy. 74: 510); 1611 lutheranusokot (MNy. 75: 507); 1743 Luteránusok (NSz.); 1756 Lutrános (NSz.); 1884 lutrányos (Nyr. 13: 309); nyj. rutlános (ÚMTsz.) J: ‹fn› 1562/ ’evangélikus vallású személy | Lutheraner(in)’ (↑) | ‹mn› 1 1754 ’evangélikus | evangelisch-lutherisch’ (NSz.); 2 1841 ? ’kétszínű, kétkulacsos | doppelzüngig’ (NSz.), 1847/ ’ua.’ (NSz.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (ú.), (h.) Lutheranus ’Luther híve, követője; evangélikus’ [< ném. Luther  [szn.]; Luther Márton (1483–1546) reformátor családnevéből].  ≋  Megfelelői: ném. Lutheraner ’Luther híve, követője; evangélikus’; ol. luterano ’ua.’; stb.  ⌂  A szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb. A főnévi és az 1. melléknévi jelentéshez vö. evangélikus (→evangélium). A melléknévi 2. jelentést az magyarázza, hogy az evangélikus vallás elsősorban a liturgia terén mintegy közbülső helyet foglal el a katolikus és a református között.

☞ TESz.; EWUng.