lombik A: 1530–1586 alombik (Nyr. 26: 170); 1577 k. alembiconban (OrvK. 35); 1588 lombekban (NySz.); 1661 lombikokban (NySz.); 1679 Lumbich (MNy. 80: 254) J: 1 1530–1586 ’lepárló edény | Destillierkolben’ (↑); 2 1690 ’kisebb, gömbölyű, hasas, szűk nyakú, tűzálló üvegedény, amelyet vegytani kísérletezésre használnak | Retorte’ (NSz.)
Vándorszó. | ≡ Ang. alembic ’lepárló edény, lombik’; sp. alambique ’ua.’; fr. alambic ’ua.’; ol. alambicco, lambicco ’ua.’; stb. Vö. még lat. (k.) alembicum ’ua.’. Forrása a gör. ἄμβιξ ’ua.’, az arab al-anbīq ’ua.’ közvetítésével. ⇒⌂ A magyarba főleg a latinból került át. ⌂ A lombik forma a feltehetőleg névelőnek felfogott szókezdő a elhagyásával keletkezett; vö. →lóránt, →patika stb.
☞ EtSz. alombik a.; TESz.; EWUng.