lom² ∆ A: (†1135) 1262 e. ? Lom [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 183); 1767 lom (Pápai Páriz–Bod: Dict.); 1803 Lam (NSz.) J: 1 1767 ’zúzmara, dér | Rauhreif’ (↑); 2 1803 ’latyak, csatak | Matsch’ (↑); 3 1813 ’harmat | Tau 〈Niederschlag〉’ (NSz.)
Valószínűleg örökség a finnugor korból. | ≡ Zürj. (Sz.) li̮m ’hó’; votj. (Sz.) li̮mi̮ ’hó’; cser. (KH.) lǝ̑m ’hó’; md. (E.) lov, loŋ, (M.) lov: ’hó’; finn lumi ’hó’; ? lp. (norv.) lobma ’hó’ [fgr. *lume ’ua.’]. ⌂ A magyarban az eredeti jelentésből egyrészt az 1. (majd ebből a 3.), másrészt (az ’olvadó hó’ árnyalat közvetítésével) a 2. jött létre. ≂ Tisztázatlan idetartozású a (R.) lemus ’jeges szél’ (1566: NySz.).
☞ FUF. 3: 104; TESz. lom¹ a.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 496