lippen × A: 1578 le lippen (Bornemisza: ÖrdKís. 146); 1834 Le leppen (Kassai: Gyökerésző 3: 283) J: 1 1578 ’〈félelmében〉 meghúzza magát, lelapul | sich ducken 〈vor Furcht〉’ (); 2 1649 ’vhová lebben, (le)száll | irgendwohin schweben’ (NySz.); 3 [meg~] 1709/ ’meghökken, megijed | erschrecken 〈intrans.〉’ (NSz.); 4 1889 ’〈tánc közben〉 kissé leguggol; táncol | ein wenig niederkauern 〈im Tanz〉; tanzen’ (Nyr. 18: 192)

lipped × A: 1640 meglippedés [sz.] (NySz.) J: 1 [meg~] 1640 ’enged vminek | nachgeben’ (); 2 1866 ’lelapul | sich verflachen’ (NSz.); 3 1866 ’ellankad | ermattet werden’ (Nyr. 17: 575)

Onomatopoetikus eredetű szavak. |  ⌂  A szó a →lebeg, →libeg szócsaládok tövével függ össze. A végződés mozzanatos, visszaható képző. A jelentéséhez vö. →lappan. A lippen 5. jelentéséhez vö. →lejt. A lipped 1. jelentéséhez vö. a →lebeg ’inog’ jelentését.  ∼  Ugyanebből a tőből: lipinkázik ’mérleghintán hintázik; libikókázik’  (1816: Gyarmathi: Voc. 99 [ɔ: 107]), lipinka ’mérleghinta’  (1833: Kassai: Gyökerésző 2: 251), lipinka ’sánta ember’  (1863: Kriza [szerk.] Vadr. 507). Nem tisztázott, hogy ezek közül melyik tekinthető jövevényszónak, habár a képzés valószínűbb, mint az elvonás; vö. libikóka (→libeg).

PFÉvk. 1957: 200; TESz. lipped a., lipinkázik a. is; EWUng. lebeg, libeg