libuc × A: 1219/ ? Libic [hn.] (VárReg. 85.); 1577 libecz (KolGl.); 1604 Lebotz (Szenczi Molnár: Dict. Lárus a.); 1708 Libatz (Pápai Páriz: Dict.); 1767 Líbotz-madár (Pápai Páriz–Bod: Dict. Vānellus a.); 1784 libitz (Baróti Szabó: KisdedSz. 15); 1787 Libutz (NSz.); nyj. lébuc (Csűry: SzamSz.) J: ’bíbic | Kiebitz’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A →bíbic szóval függ össze; az a magyarázat, amely szerint a →bíbic-ből elhasonulással keletkezett, nem meggyőző.
☞ EtSz. bíbic a.; TESz.; EWUng.→ bíbic