liba A: 1193 ? Liba, libouza, libauz [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); 1565 libát [?✐] (LevT. 2: 66); 1833 Riba (Kassai: Gyökerésző 2: 279); nyj. libó (MTsz.); luba (ÚMTsz.) J: 1 1193 ? ’fiatal lúd; lúd | Gänschen, Gänseküken; Gans’ # (↑), 1565 ’ua.’ (↑); 2 1808 ’ostoba, buta nő | einfältiges Mädchen; dummes Weib’ (NSz.); 3 1887 ’moha a háztetőn | Moos auf dem Dach’ (Nyr. 16: 95) Sz: libuska 1808 libuskáit (NSz.)
Származékszó. | ⌂ A lib ’‹libák hívogatására, illetőleg terelésére szolgáló szó›’ (1832: Kreszn.) alakból keletkezett kicsinyítő képzővel. A 2. jelentéshez vö. ném. Gans; ang. goose: ’liba; buta nő’. A 3. jelentés metafora, valószínűleg a moha és a kislibák zöldes színe alapján.
☞ Aquila 21: 202; Molnár N.: SzárnyNev. 48; TESz.; EWUng.→ libabőr, libasorban