lepedő [6] A: 1395 k. lepedeu (BesztSzj. 643.); 1506 lepo̗do̗ben (WinklK. 243); 1508 lepo̗dec (NádK. 318); 1553/ Loͤpoͤdoͤkboͤl (Tinódi: Cronica E3a); 1789/ lepedejét (NSz.); 1863 lepėdőbe (Kriza [szerk.] Vadr. 361); nyj. lepede (Nyatl.); lepedé, lepidő, lepüddző (ÚMTsz.) J: 1 1395 k. ’fekvőhely leterítésére használt vászon ágynemű; terítő | Laken, Leintuch’ # (↑); 2 1560 k. ’takaró, fedél | Decke’ (GyöngySzt. 2847.); 3 1560 k. ’lepel | Schleier’ (GyöngySzt. 3521.); 4 1961 ’terjedelmes papírlap, különösen kitöltendő űrlap | großes Formblatt’ (ÉrtSz.)
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ A leped ’(be)fed, takar’ (→lep) [ige] -ő képzős folyamatos melléknévi igenevének főnevesülése. Eredeti jelentése ’takaró’ lehetett. A 1. és 2. jelentés ebből keletkezett jelentésszűküléssel. A 4. jelentés metafora az 1. jelentés alapján.
☞ TESz.; EWUng.→ lep