lencse A: 1181 ? Lence [szn.] (MNL (OL) Dl. 206827); 1325 Lenche [szn.] (OklSz.); 1395 k. lenche (BesztSzj. 476.); 1552 leenche (OklSz.); 1805 lëncse (NSz.); nyj. löncse (MTsz.) J: 1 1325 ? ’pillangós virágú, kerek, lapos magú hüvelyes konyhanövény | Linse 〈Pflanze〉’ # (), 1383 ’ua.’ (OklSz.); 2 1787 ’a szemgolyó fénytörő része | Linse 〈Anat〉’ (NSz.); 3 1789 ’folt, különösen pigmentfolt | Linsenfleck’ (NSz.); 4 1799 ’átlátszó anyagból készült optikai eszköz | Linse 〈Optik〉’ # (Márton J.: MNSz.–NMSz. Linse a.) Sz: lencsés 1383 Lenches [szn.] (OklSz.)

 Déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. леща ’lencse ‹növény; a szemgolyó része; optikai eszköz›’; szbhv. leća ’lencse ‹növény; optikai eszköz›’; szln. leča ’lencse ‹növény; a szemgolyó része; optikai eszköz›’ [? < lat. lens ’lencse ‹növény›’]. Vö. még or.  (R.) ляча ’ua.’.  ⌂  A szó belseji n vagy arra utal, hogy a szó még a 10. sz. vége előtt, vagy pedig egy bolgáros szláv nyelvváltozatból a 12. sz. végéig került a magyarba; vö. →abroncs, →dorong stb. A 2. és 4. jelentés feltehetőleg német minta alapján keletkezett. A metaforikus 3. jelentéshez vö. babos ’pettyes, pettyezett’ (→bab).  ⌂⇒  Részben a magyarból: szlk.  (N.) lenča ’lencse ‹növény›’.

Kniezsa: SzlJsz. 312; TESz.; EWUng.; H.Tóth-Eml. 383 béka-