lelkiismeret A: 1512 k. lelki esmereto̗nk (WeszprK. 55); 1527 lelky yſmeret (ÉrdyK. 29); 1604 Lelkieſmeret (Szenczi Molnár: Dict.) J: ’az az erkölcsi érzék, amellyel vki saját tetteit és gondolatait megítéli | Gewissen’ #
Összetett szó. | ⌂ A (R.) lelke ismerete ~ lelki ismereti ’saját lelkének ismerete’ szószerkezetből; vö. lelkünk ismerete ’saját lelkünk ismerete; lelkiismeretünk’ (1580: MNy. 63: 91). A szerkezet tagjai: az -e ~ -i E/3. birtokos személyjeles →lélek és ismeret (→ismer). Az elsődleges jelöletlen birtokos alárendelés jelzős alárendeléssé értékelődött át, mivel a nyelvérzék a lelki előtag -i végződését az -i melléknévképzővel azonosította, ennek következtében pedig a szerkezet alaptagjáról is elhagyta a birtokos személyjelet. ∼ Ugyanezekből a tagokból birtokos személyjel nélküli összetétel: lélekismeret ’lelkiismeret’ (1636: Szily: NyÚSz.).