leh ‹fn› A: 1326/ ? Leeh [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 102); 18. sz. első fele hévvel-lével [r.] (Nyr. 95: 368); 1792/ Leh, Léh (NSz.) J: ’lehelet | Atem, Hauch’

leh ‹ige› † A: 1416 u./¹ megleho̗t [sz.] (BécsiK. 86); 1527 leehne (ÉrdyK. 545); 1533 le (Murm. 940.); 1560 k. lóny [sz.] (GyöngySzt. 893.) J: ’kis erővel levegőt fúj ki, lehel, lélegzik | hauchen, atmen’

lehel ‹ige› A: 1416 u./² ki lèhèlle, ki lehèllè (MünchK. 53ra, 83va); 1493 leͤhelwen [sz.] (FestK. 294); 1533 lyhellysemuel [sz.] (NySz.); 1804 lehölt (NSz.) J: 1 1416 u./² ’kis erővel levegőt fúj ki, lélegzik | hauchen, atmen’ # (↑); 2 1913 ’liheg, zihál, szuszog | keuchen’ (ÚMTsz.) Sz: lehelés 1456 k. lehelleſre (SermDom. 2: 264) | lehelet 1456 k. lehelleti (SermDom. 2: 674)

lehel ‹fn› ∆ [4] A: 1775 lehelétöl (NSz.); 1866 léhle (NSz.) J: ’levegővétel, lehelet, lélegzés | Atem, Hauch’

Valószínűleg a szócsalád alapja, a leh ige onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Ez a képző nélküli ige (vö. →csesz, →köp stb.) szorosan összefügg a →liheg tövével, valamint a palatoveláris párhuzamosság alapján a →lohad¹, →lohol szócsaládok tövével.

A lehel ige származékszó. |  ⌂  A lehel ige gyakorító képzővel jött létre a leh-ből; a későbbi főnevesülés a →lepel és ehhez hasonló főnevek végződésének hatására következhetett be.

A leh főnév elvonás. |  ⌂  A lehel igéből keletkezhetett; azonban azt sem zárhatjuk ki, hogy ez a főnév egy eredeti igenévszó névszói értékű tagja lehet (vö. leh ige). Ám a bizonytalan idetarozású helynév és a többi adat közötti nagy időrendi távolság ez utóbbi feltételezés ellen szól.

A szócsaládhoz még |  ⌂  A középkori Lehel személynevekhez vö. →lélek.

☞ TESz. lehet a.; Benkő: FiktI. 152; EWUng.→ léha, liheg, lohad, lohol