legátus ∆ A: 1517 legat (DomK. 21); 1575 legátuſit (Heltai: Krón. 169b); 1810 k. Légátushoz (NSz.) J: 1 1517 ’(pápai) követ | (päpstlicher) Gesandter’ (↑); 2 1792/ ’református teológus mint alkalmi prédikátor | kalvinistischer Theologiestudent als Gelegenheitsprediger’ (NSz.)
legáció ∆ A: 1630 legatiokban (MNy. 84: 128); 1799/ legacióba (NSz.); 1800 Legátzióba (NSz.) J: 1 1630 ’követség, küldöttség | Gesandtschaft’ (↑); 2 1799/ ’〈reformátusoknál〉 legátusként való kiküldetés | Entsendung der Theologiestudenten als Gelegenheitsprediger 〈bei den Kalvinisten〉’ (↑)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. legatus ’követ, küldönc’ [< lat. legare ’követségbe küld, követként kiküld’ < lat. lex ’törvény’] | lat. legatio ’követség, követségbe küldés, megbízatás’. ≋ Megfelelői: ném. Legat, Legation; fr. légat, légation; stb.: ’legátus’, ’legáció’. ⌂ A szóvégi s-hez vö. →ámbitus stb. A legát változathoz vö. →ádvent, →dékán stb.