leg- A: 1372 u./ legottan (JókK. 4); 1524 legẏ elezer (MNy. 19: 127); 1575/ lég ʃʒeb (Assz. G3a); 1594 e. leth Inkab (Balassi: ÖM. 2: 125); nyj. ledjobb (ÚMTsz.); lejső [sz.] (MTsz.); lët (MTsz.) J: 1 1372 u./ ’〈különböző határozószavak nyomatékosítására〉 | 〈zur Verstärkung von versch. Adv.〉’ (↑); 2 1495 e. ’〈határozószavak felsőfokjele〉 | 〈Präf. des Superlativs bei Adv.〉’ # (GuaryK. 78); 3 1508 ’〈melléknevek felsőfokjele〉 | 〈Präf. des Superlativs bei Adj.〉’ # (NádK. 487)

leges- ∆ A: 1686 legiselső (MonÍrók. 27: 48); 1832 Leges (Kreszn.) J: ’〈a túlzó fok jele〉 | aller- 〈als Präf. des betonten Superlativs〉’

legesleg- A: 1792 leges-leg-alább (NSz.); 1867 Legislegteteje (NSz.); nyj. legöslegêső, lekes lekjobb (ÚMTsz.); letës-let, letis-let ... először (MTsz.) J: ’〈a túlzó fok jele〉 | aller- 〈als Präf. des betonten Superlativs〉’ #

A szócsalád alapja, a leg- vitatott eredetű. | 1 Örökség a finnugor korból. |  ≡  Cser.  (J.) ləŋ ’egészen, igazán, nagyon’, (B.) lǝ̑ŋ ’sok’ [fgr. *lᴕ̈ŋɜ ’egészen, igazán, nagyon’].  ⌂  A magyar g egy *ŋk vagy *γ fokon keresztül egy eredeti szó belseji *ŋ-re megy vissza; vö. →jég, →nyugszik stb. Más nyelvekben is használatos ’egészen, igazán, nagyon’ jelentésű határozószó a felsőfok jelölésére; vö. cser. piš jažo ’a legszebb’ ( piš ’egészen, igazán, nagyon’); md.  (E.) pek paro ’a legjobb’ (pek ’egészen, igazán, nagyon’). E magyarázat szerint a leg- kezdetben határozószókhoz járuló nyomatékosító szócska lehetett; vö. legottan  (↑) és csak később vált a felsőfok jelévé. 2 Belső keletkezésű, megszilárdult ragos alakulat. |  ⌂  A →le szóból jött létre a -g latívuszraggal, amely egy másik folyamat révén jött létre a finnugor *k latívuszragból. E magyarázat szerint először ’le, lefelé’ jelentésű határozószó lehetett, amelyből előbb nyomatékosító szócska, végül pedig a felsőfok jele lett. A felsőfok jeleként először különféle határozószókhoz, majd pedig melléknevekhez is járult.

A leges- származékszó. |  ⌂  A leges- a leg-ből keletkezett -s melléknévképzővel.

A legesleg- összetétel. |  ⌂  A legesleg- összetett szó: leges- + leg- tagokból áll.

☞ NyK. 36: 308; Pais-Eml. 127; MNy. 63: 132; TESz. legott a. is; MSzFE.; TNyt. 2/1: 352; EWUng.→ leUN UEW. № 507