lecke A: 1474 leccet (BirkK. 7); 1493 k. lekczee (FestK. 15); 1500 k. leckek (AporK. 197) J: 1 1474 ’istentiszteleten felolvasott evangéliumi, bibliai szövegrész | Epistel 〈Teil der Messe〉’ (); 2 1512 k. ? ’erkölcsi tanítás, tanulság | sittliche Lehre’ (WeszprK. 133); 3 1527 ’iskolai feladat | Lernaufgabe’ # (Heyden: Puerilium 58); 4 1650 ’tapasztalat, tanulság | Lektion, Lehre’ (NSz.); 5 1716 k. ’tanítási óra; tanítás, előadás | Lehrstunde; Unterricht’ (ItK. 9: 465) Sz: leckéztet [főleg meg~] 1792 ? meg-letzkéztetett [sz.] ’kioktat | schulmeistern’ (NSz.); 1834/ ’ua.’ (NSz.); 1792 ? [főleg meg~] [sz.] ’vkit lehord, letol, leszid | abkanzeln’ (); 1848/ ’ua.’ (NSz.); 1814/ ’taníttat, okíttat | unterrichten lassen’ (NSz.)

Latin jövevényszó, esetleg német  (feln.) közvetítéssel is. |  ≡  Lat. lectio’olvasás, olvasmány’, (e.) ’szentlecke’; – vö. még ném.  (kfn.) lëcze, lecce ’ua.’, (N.) letzge ’ua.’, (baj.-osztr.) lètzgen ’könyvbeli feladat iskolás gyerekek számára’. A szó a lat. legere ’olvas; összeszed; kiválaszt’ hatására jött létre.  ≋  Megfelelői: ném. Lektion; fr. lec̦on; stb.: ’lecke, feladat, tanóra; megleckéztetés; stb.’.

Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng. legenda