lebuj A: 1808 Lebuj [hn.] (Nyr. 104: 362); 1810 k. Gugyori-Lebúj [szn.] (NSz.); 1838 Lebuj (Tzs.) J: 1 1810 ? ’kisebb, eldugott, rossz hírű, rendszerint kétes, gyanús elemek által látogatott kocsma, mulatóhely | Spelunke’ (↑), 1838 ’ua.’ (↑); 2 1843 ’nyomorúságos lakás | elende Wohnung’ (NSz.)
Összetett szó egy mondat főnevesüléséből. | ⌂ A lebújj-ból →le + →bújik E/2. személyű, felszólító módú alakjából keletkezett. Ez a felszólító módú szórend szokatlan az ige + igekötő sorrend helyett, de vö. még Betekints ’‹egy kocsma neve›’, tkp. ’kukkants be!’ (1841: NSz.). A lebuj eredetileg talán egy pincében található kocsmára vonatkozott, amelybe csak lehajolva, lebújva lehetett belépni.