lanyha A: 1585 kohnya [ɔ: lohnya] (Cal. 351); 1585 ? luhnya (Cal. 459); 1645 lajho (CorpGr. 323); 1720 lajhásztattak [sz.] (NSz.); 1673 lonyha (NySz.); 1784 lanyás [sz.] (NSz.); 1784 lanyha (Baróti Szabó: KisdedSz. 10); 1826 lanyhos [sz.] (NSz.); 1863 Lanyhó (Kriza [szerk.] Vadr. 507); nyj. lohány (MTsz.) J: ‹mn› 1 1585 ’puha, elpuhult, gyenge | weichlich, schwach’ (↑); 2 1585 ? ’torkos, nyalánk | naschhaft’ (Cal. 459); 3 1645 ’lusta, rest, kedvetlen, lehangolt | faul, träge’ (↑); 4 1720 ’csendes, szemerkélő 〈eső〉 | still, rieselnd 〈Regen〉’ (↑); 5 1784 ’langyos | lau’ (NSz.); 6 1786 ’léha | liederlich’ (NSz.) | ‹fn› 1784 ’csendes, szemerkélő eső | stiller, rieselnder Regen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 49)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ Összefügghet a →lomha melléknévvel. A szó belseji ny ~ m viszonyához vö. iszonyú (→iszonyodik) : iszamó (→iszamik) stb. Az eredeti változat a lohnya lehetett, amelyből a lanyha alak hangátvetéssel jöhetett létre; vö. →dunyha, →konyha stb.; vö. még →lomha. Az 1. jelentés lehetett az eredeti. Az 5. jelentés kialakulásában a →langyos analógiás hatásával is számolhatunk.