landol A: 1915 landolásnál [sz.] (PestiH. 1915. dec. 19.: 10); 1932 landol (PHNyr. 162) J: ’leszáll, földet ér 〈repülőgép, pilóta, ejtőernyős stb.〉; partot ér, kiköt 〈hajó, hajós stb.〉 | landen 〈Flugzeug, Schiff usw.〉’

Német jövevényszó. |  ≡  Ném. landen ’partot ér (hajó); leszáll, földet ér (repülő)’; stb. [< ném. Land ’föld, szárazföld stb.’].  ≋  Megfelelői: ang. land; le. lądować; stb.: ’landol (repülő)’.

TESz.; EWUng. holland, lanckenét, lengyel