lacsuha × A: 1787 latsuha (NSz.); nyj. lëcsuha (MTsz.); vlȧcsuhȧ (Nyatl. 136.) J: ‹mn› 1 1787 ’tespedt, lusta, dologtalan | faulenzerisch, trag, arbeitsscheu’ (↑); 2 1791 ’piszkos, lompos, rendetlen öltözetű | unsauber, unordentlich gekleidet’ (NSz.) | ‹fn› 1 1873 ’lebbencs | Art Fleckerl 〈Suppeneinlage〉’ (Nyr. 2: 136); 2 1960 ’ekeló | Pflugschleife’ (MNyj. 6: 138); 3 1966 ’egy fajta szán, szánkó | Art Schlitten’ (MNy. 62: 97)

Szlovák jövevényszó. |  ≡  Szlk. vlačuhy [többes szám] ’szánféle eszköz, amelyen régebben fát, ekét szállítottak’, (N.) vlačuha ’lomha, nehézkes ember’, (K.) lačuha ’egy fajta szán’ [< szlk. vláčiť ’vonszol, húz’]. Vö. még szbhv. vlačuga ’kerékkötő saru, féksaru; szajha, lotyó’; cseh vlačiha, vlačihy [többes szám] ’eke szállítására szolgáló eszköz, ekeló’ stb.  ⌂  A főnévi 2. jelentés kialakulásmódja nem teljesen világos.

☞ MNy. 30: 184, 62: 473; Kniezsa: SzlJsz. 300; TESz.; EWUng.→ szulák