kőris A: 1055 keuriſ tue (TA.); 1086 Kẏris [hn.] (Györffy: DHA. I: 252); 1093/ Keureſheg [hn.] (MNL (OL) Dl. 248764); 1171 keurus [hn.] (OklSz.); 1211 Kerus [szn.] (OklSz.); (†1015) 1220 k. Keyris [hn.] (Györffy: DHA. I: 74); 1236 Kurys [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 187); 1270 kwerusfa (Nyr. 7: 318); 1335/ Kewrews [hn.] (OklSz.); 1405 k. keres fa (SchlSzj. 1591.); nyj. kőü̯ricsfárol (ÚMTsz.) J: ’magas növésű (erdei) fa, amelynek csoportosan álló hegyes, fűrészes levele, sötétlila virága, szárnyas termése van | Esche (Fraxinus excelsior)’
Csuvasos típusú ótörök jövevényszó. | ≡ Csuv. kavrǝ̑ś, kavrǝ̑rǝ̑ś; nog. küyriš; karacs. kürüč; stb.: ’kőrisfa’. ≋ Megfelelői: kalm. küirüs; osz. kærz: ’ua.’. ⌂ A magyarba átkerült alak *käβrič lehetett. A szótag végi szó belseji β vokalizációjához vö. →kóró, →kőrő; a szóvégi dezaffrikálódáshoz vö. →bors, →kos stb.
☞ MNy. 3: 262; TESz.; Ligeti: TörK. 308; EWUng.→ kőrisbogár