kőműves A: 1395 k. kumÿes (BesztSzj. 748.); 1436 Kemyes (OklSz.); 1516 kewmÿeſnek (KL. 34.); 1522 Kemywes [szn.] (MNyTK. 86: 53); 1575 Koͤmuͤueſeket (Heltai: Krón. 167b); 1854 Kümihes (NSz.); 1865 kőmíjes (CzF.) J: 1 1395 k. ’kőfaragó | Steinmetz’ (↑); 2 1516 ? ’falrakást, vakolást végző építőiparos, szakmunkás | Maurer’ # (↑), 1560 k. ’ua.’ (GyöngySzt. 4330.); 3 1761 ’szabadkőműves | Freimaurer’ (NSz.)
Összetett szó. | ⌂ A →kő + műves ’iparos’ (→mű) szavakból; jelöletlen tárgyas alárendelés. A 2. jelentéshez vö. or. каменщик ’kőműves’; ukr. каменяр ’ua.’, (R.) ’kőtörő’, stb. A 3. jelentés önállósodás a →szabadkőműves szóból. ∼ Hasonló összetétel: aranyműves (1585: NySz.); ezüstműves (1611: Szenczi Molnár: Dict.); stb.
☞ TESz.; EWUng.→ kő, mű, szabadkőműves