küsz A: 1330 ? Kuz [szn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 474); 1800 Küsz (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 1808 Kíſz (Sándor I.: Toldalék); 1887 Kisz (Herman: HalK. 807) J: ’egy fajta apró balatoni hal | Ukelei (Alburnus alburnus)’
Bizonytalan eredetű, talán örökség a finnugor korból. | ≡ Vö. finn kiiski ’vágó durbincs’; észt kiisk ’ua.’ [fgr. *kiśkɜ ’egy fajta kis hal’]. ⌂ Az egyeztetés csak akkor fogadható el, ha a fgr. *śk hangátvetéssel ugor *kś hangkapcsolattá fejlődött, amelynek szabályos megfelelője a magyarban az sz. Nehézséget okoz továbbá a biztos adatoltság kései volta, valamint a szó szűk nyelvjárási elterjedtsége is.
☞ NyK. 67: 343; TESz.; MSzFE. kisz a.; SSA. kiiski a.; EWUng.UN UEW. № 317