kürtő A: 1395 k. kuthew [ɔ: kurthew] (BesztSzj. 1314.); 1405 k. kwrte (SchlSzj. 814.); 1523 kyrthewth (MNy. 8: 228); 1535 kewrthew (OklSz.); nyj. kürtü (MTsz.) J: 1 1395 k. ’vejsze | Fischzaun’ (↑); 2 1533 ’kemence füstlyuka; füstfogó | Rauchloch des Ofens’ (Murm. 1744.); 3 1535 ’mozsárágyú csöve | Rohr des Mörsers’ (↑); 4 1585 k. ’orrlyuk | Nasenloch’ (Gl.); 5 1604 ’kémény | Schornstein; Luftloch’ (Szenczi Molnár: Dict. Náris a.); 6 1865 ’kályhacső | Ofenrohr’ (CzF.); 7 1895 ’kürtőkalap | Zylinderhut’ (NSz.); 8 19. sz. második fele ’kürt | Horn als Blasinstrument’ (ÚMTsz.); 9 1903 ’kürtőskalács | Baumkuchen’ (NyF. 9: 29)
Származékszó. | ⌂ A →kürt-ből jött létre kicsinyítő képzővel. ⊚ A legelterjedtebbnek a 2. és az 5. jelentés mondható.
☞ TESz.; EWUng.→ kürt, kürtőskalács